Katalin-nap, négy Katalin egy csoportban, sőt négy és fél, hisz van egy félig-Kláránk is… (Van félig-Sára, félig-Máriánk is!) Nem vagyunk fiatalok, nem vagyunk mozivászonra valók, de íme, ma megtestesültünk és átesztétizálódtunk kedves Gézánk verssorai által! De sőt, egy kötetnyi British Museum, benne a Rosetti-sztélével, a mayák kincseivel és az új-asszír művészettel – ennyi szép s jó hogy férhet el egy másfél órában? S hozzá Dürer is, Dürer kezdete, eleje, amikor még kicsit magyar is volt!! Lám, egyik, a felnőtt kort is megérő öccsét Endres-nek (Endre! nem András) hívták… Ormos Zsuzsinkra várt a feladat, hogy eme legnagyobbik németet nékünk több órában prezentálja, s Zsuzsink e feladatnak megfelelt: ha csak annyit kapnánk is Dürerből, a nagy festőből és vallomásos-jegyzetelő, önéletíró, nyom-hagyó emberből, amennyit máma: az sem volna kevés, az sem feledhető!
Jövő alkalommal folytatjuk, s most, hogy Agnest, „sótlan és merev”, de hű, okos és figyelmes asszonyát megismertük (pedig az iringót mint megkülönböztető jelet férje kezében hagyta!), elküldjük őt Itáliába, megengedjük neki, hogy a Dél csillagait csodálja egy időre, s nékik Észak egeit magyarázza…
