Mindenféle megbeszélésekkel és tisztázásokkal és programokkal és tervezésekkel kezdődött a foglalkozás, mint mindig, s a Csoport a megszokottnál is élénkebb volt… Zsuzsink ma másutt teljesített szolgálatot, így Dürer-folytatásosunkról átmenetileg le kellett mondanunk,
ámde Kláránk és Katánk kárpótolt bennünket. Előbb az Apokalypszis, aztán Szent Jeromos: kimerítő, lenyűgöző és komplex témák! Az Utolsó Ítéletnek lesz még folytatása, a metszeteket átnézendő, hisz Dürer 15 képet készített a témához, s e munkák áttekintik, felölelik János Jelenéseinek legfontosabb elemeit – mi bibliai idézetekkel igyekszünk majd e bonyolult rajzolatú, zsúfolt ábrákat értelmezni. Németh Katánk a Jeromos Vulgata-fordító témából messze túlhaladta Dürert (tőle is nem egy sosem látott képet mutatott), és ámuló ismétlésre, fejtörésre s szégyenkező beismerésekre késztette a Csoportot – valaha láttuk, tudtuk, tanultuk, s mára a tudatmély homályába húzódott. De épp ezért jók a tematikus blokkok, az ismétlés, s döbbenten szemléltük Botticelli, Mantegna, Simone Martini ismeretlen Jeromosait. S Szent – mint megtudhattuk – Dürerhez hasonlóan: „magyar” volt!
