Mai foglalkozásunkat egy órával korábban kezdtük, hogy amit még szóban nem rögzítettünk kirándulásunkat illetően – megtegyük, megértsük tennivalóinkat, azaz, hogy pont ugyanannyian és pont ugyanolyan állapotban térjünk haza Firenzéből, amilyenben elindultunk… S erre most már látunk is némi esélyt.
Ezt követően sorra kerültek a még el nem mondott magvas beszámolók, s így hallottunk a Bargello Múzeumról és a Dante-házról (Németh Kati), láttuk Firenze egész panorámáját, láttuk utunk jövendő helyszíneit, s végre megjött Ormos Zsuzsi is, kitől ismét frenetikus előadást hallhattunk a Dómról (Cattedrale di Santa Maria del Fiore), az építés nehézségeiről, fordulatairól, a belső térről, az építőkről (Giotto, Pisano, Talenti, Brunelleschi…), sokat és alaposan Michelangelo régről már ismert remekműveiről és a San Lorenzóról.
Lenkei Editke pedig Pisáról, főként a ferdévé ferdült csodás Campaniléről mesélt nekünk, repülőnk ott fog leszállni e hihetetlen Campo körzetében, Európa szívében, s véle mi, csillapodni nem tudó s nem akaró „ifjú” utazók.
