Még egy utolsó visszatekintés Firenzére, még egy emlékező fotósorozat Kovács Szabina kamerája felől, még egy nézőszög a látottakból, további részletekkel, apró mozzanatokkal. Szép volt és jó volt e négy nap, s e kétheti ismétlés, beszélgetés, emlékidézés pont kellett ahhoz, hogy rögzüljenek a képek, a történetek, az épületek, Santa Mariák és Vecchiók, Danték és tornyok – hogy most már mindörökké ez légyen a mi Pisánk, a mi Firenzénk, forever…
Jöhet most már a Melancholia, jöhet vissza pár hétre Dürer, mert feltöltekeztünk ugyan Itáliával (amiként feltöltekezett hajdan Dürer is), de nem feledjük északi szeretteinket, e komoly, baljós fenségeket sem,
várjuk tehát Ancikánk előadását Aby Warburg nyomán a Melencholia II-ről, s tán Hamlet is beleszól a történetbe…
