Egy péntek-13., mely –íme -- szerencsésen eltelni látszik!
Szép kezdésünk volt: Dratsayné Eszterkénk Balassit szavalt nékünk (Áldott, szép Pünkösdnek gyönyörű ideje…), s ezt követően még mindig nem láttunk a hirtelen támadt égzengés, vihar közepette várva várt manierizmusunkhoz, mivel Szabina egy prezentációval örvendeztetett meg bennünket: vajdasági útjáról, egy soknapos iskolai túráról számolt be érzékletesen: Szabadka, Palics, Zenta, Újvidék, Nándorfehérvár, a Kalemegdan, Szendrő vára s a Száva torkolata, Torontálvásárhely és Thomka Beáta pécsi professzornő régi, szigorú tanárnője, az ifjú Kosztolányi szobra, szecesszió és szecesszió, a hajdani Monarchia hangulatai – s még mi minden, a Duna Hunyadi Jánosunk sárkányfészke alatt etc.
Ezután még szóba került a szokásos nyári kis-kirándulás is (talán július vége; talán Gyula – a kastély s a vár nekünk való volna), majd kép-felismerési gyakorlatot tartottunk kinyomtatott, régről ismerős festményeken,
de jövő órán a tervezett új korszakkal, Lajosunk hajdani prezentációjával, újabb (s nehezebb) kép-felismerési kísérletekkel és Rozgonyi Piró gazdag új bemutatójával folytatjuk a munkát.
