Nem is rossz ez a manierizmus, és bár egyikünknek sem lesz ez a legkedvesebb irányzata, ámde érdekes, provokatív, bizarr, a modernség túlkapásaira nagyon emlékeztető világ, s mint ilyen: szokatlan az örök szépségek korszakai után, melyekkel oly sok éve foglalkozunk… Pirókánk és Máriánk prezentációi nyomán igyekeztünk a Kelényi-könyv kilenc, vagy annál is több stílusjegyének azonosítására jutni, nem kis eredménnyel. Most ott tartunk, hogy már egy sincs köztünk, aki ne tudná elkülöníteni, ne látná, ne érezné, hogy milyen a manierista stílus, miben áll egyedisége, torzításai, képtelensége, hideg szürrealizmusa, anyagtalansága, testetlensége, serpentinatái, jeges lépcsői, karcsú oszlopokként felnyúló hattyúnyakai.
Volt egy kedves vendégünk is Pesti Katink személyében, igen örültünk Neki. Máriánk Kelényiből készült, s mindnyájunknak nyomtat is a kötetből: valóságos profik leszünk az új stílusból, mire El Grecóhoz érünk. Őérette viszont elszántan rajongunk máris.
Ma az Agorá-sokkal volt találkánk az Alföldi Galériában, vasárnap pedig az Izraelita Temetőbe megyünk Noémi Tanárnő vezetésével.
