Eddigi „pályafutásunk” egyik legizgalmasabb, legtartalmasabb, eligazító erejű előadását hallottuk a ma reggeli foglalkozáson: Kláránk vezette be számunkra az El Grecóhoz vezető utat – a tét a spanyol történelem volt, kitekintéssel és párhuzammal Európára, benne Magyarországgal, hogy majd ezen a tág, s részben ismerős palettán helyeződjék el e csodálatos, komor, kiismerhetetlen birodalom szépséges nyelvével, tájaival, embereivel, hatalmas, sötét kastélyaival, hegyeivel, konzervatív, hagyományait őrző, szabadsághiányos, de művészetében sokszor utolérhetetlen világával. Mely művészetnek is, itt Spanyolországban, úgy érezzük, a barokk, Toledo és Greco az egyik legmagasabb csúcsa. S ezt szeretnénk mi hamarosan bevenni, ha a manierizmus felől közelítünk is egyelőre, s ha tudjuk is: Greco után Velázquezzel és egy távoli jövendőben Francisco Goyával is meg kell majd birkóznunk.
És Zurbarán Agnus Dei-jével!
Kláránkon kívül a mai órát Pirókánk képgalériájának is köszönjük s a csodaszép zenéknek Bagi Mária jegyzésében!
