Bepótoltuk végre pár hetes adósságunkat, és meghallgattuk Németh Katink zenés bemutatóját William Byrdről, aki kortársai szerint „az angol nemzet leghíresebb muzsikusa és orgonistája” és „az angol zene atyja” volt, továbbá, a mi számunkra jelentős módon: a „manierista zene” művelője, katolikus és anglikán muzsikák szerzője egyszerre, a motetta-műfaj jeles képviselője. Elandalodtunk e szép zenén, s ha nem ismertük is fel benne, kellő tudás híján, a manierista fordulatokat (hisz még festészetbeni bizonytalanságaink is nagyok), de Katink előadása meggyőzött arról, hogy a manierizmus igenis létezik, virulens ágazat minden művészeti területen.
Ezt követően Ancikát hallgattuk egy izgalmas Greco-előadással. Ismételtünk és előrehaladtunk a megismerésben a részletgazdag prezentációt szemlélve, meghökkenten láttuk a még „bizánci”, majd velencei, nápolyi, római Grecót; láttuk őt Veronese, Tiziano, Tintoretto hatása alatt,
hogy végül, eljutva az Orgaz gróf temetése (1586, Santo Tomé, Toledo) című döbbenetes festményhez, szemlélhessük végre azt a Grecót, kit a világ egésze immár ismerni és tisztelni tanult meg: a szenvedélyest, láng-szerű, fény-itatta, komor és fenséges, misztikus manieristát és keresztényt.
A következő alkalommal ismét Ancikát hallgatjuk, mert nem ért előadása végére -- nagy örömünkre!
