Két előadónk volt a mai napon: Bagi Marika és Ormos Zsuzsi, mindketten manierizmus tárgykörben.
Zsuzsink folytatta-kiegészítette pár hete megtartott Vasari-bemutatóját, s most talán még nagyobb haszonnal hallgattuk, mint korábban, mivel a tudásunk erről az új irányzatról jóval több azóta: sok-sok képet láttunk, előadást hallgattunk, Máriánk révén mindenkinek komplett szakirodalom is rendelkezésére áll. Ígyhát, bár Zsuzsink bevallotta, hogy Giorgio nem a legkedvesebb művésze, ámde végtelen korrektséggel beszélt róla, s mi megkedveltük, csodálni kezdtük (folytattuk) e hallatlan munkabírású, tudású, életét szinte teljes egészében a művészetközvetítésnek, népszerűsítésnek és megörökítésnek szánó nagy embert.
Marikánk Szent Móricról beszélt nekünk, El Greco A Thébai légió mártíromsága című képe nyomán. Izgalmas kérdések vetődtek fel e szokatlan, s szokatlan modernsége miatt II. Fülöpnek nem is tetsző pluriszcénikus (sic!) festmény kapcsán. Láttuk Móricot a képen három szerepben is, viszont elcsodálkoztunk Fülöp sajátos, kiismerhetetlen személyiségén, hisz Bosch furcsaságaiért lelkesülni látszott, míg, íme, Greco meghaladja ízlését…
Sokat tanultunk a mai alkalommal, és Firenzénket is újraélhettük a Palazzo Vecchio vetített képei által.
