Ezen a pénteken először a Garda-tóról hallgattunk igényes-szép beszámolót két „Angyalkánktól” (Katika, Erzsike), akik egyébként csendesek és zárkózottan kedvesek, végtelen hasznos és nélkülözhetetlen tagjai Körünknek, ámde ma kivágták a „hangos” rezet a kétszólamú beszámolóval Bergamóról, Veronáról, Sirmionéról s mind e távoli, csodás hegyi tájakról. Gondoltuk is, hogy nem biztos Petőfi igaza ama végtelen alföld-preferálásával!
Utána Németh Katink lepett meg bennünket egy ígérettel: a vizsgálandó Pecsétek (János Jelenései, a Biblia utolsó könyve) számát Greco utolsó festménye nyomán ötről hatra, majd hétre terjesztjük, s vizsgálódásunkba bevonjuk Dürert, Michelangelót, Memlinget és másokat, legfőképpen azonban nem is egy, hanem két filmet: Sánta Ferenc Ötödik pecsétjén kívül Ingmar Bergman A hetedik pecsét című filmalkotását is, s a Csoportra bízzuk majd – kezdjen ezzel a kompozitával, amit morális szempontból tud és akar. Ámde a középpontban mindenképp Greco borzongatóan különös kései képe álljon!
