November 25. Katalin napja,
és bizony, mi négy Katalinok, kaptunk is ma sok finom sütit, és a Pagony szeretett költője, Haranghy Géza sem feledett minket… Egy tavaszias-novemberi vers volt vidám köszöntőnk, s bizony, ez ránk is fér, mert Katinka ide, Katica oda, az évek súlyától még a név mint ómen sem óvhat meg!
De kissé megóvnak a pompás témák és előadások! És ma, a verses-virágos-csokis-sütis köszöntő után megint szuper-előadást hallgathattunk, mégpedig az „Egy város-egy művész” sorozatba illeszkedve Toledo és Greco után Szalma Jutka most Barcelonáról és Gaudíról mesélt és vetített nekünk. Katalánok szeretnénk most már lenni, Barcelonában beülni (még ha híg, s épp most megkötő gipszbe is), de a Güell parkba, benn állni a Casa Milá vagy a Casa Batllo előcsarnokában, kószálni a Gaudí-tervezte elképesztő, Hundertwassert messze felülmúló, semmihez sem hasonlítható paloták tágas vagy épp zegzugos helyiségeiben, lépcsőházaiban. S szívesen kitanulnánk az építészmesterséget is, hogy segíthessünk befejezni ama csodatemplomot így Karácsony előtt, a katalán kosárkában áhítozó Kisded számára…
Még két manierista óránk van hátra, és Máriánk, úgy tűnik, előállt egy tág kerettel, egy ékes vázzal, melyre csak rá kell rakni-, belé kell tölteni a 2017-es Nyíltat!
