Végre valami, ami reményt kelt az időjárásban, hogy lesz, lehet még egyszer tavasz… Mely tavasz is elhozza nekünk az al-dunai utat!
Nagyurak vagyunk mi, büszke hidalgók – műsorunk mintha nem is igényelné, hogy kétségbeesett erőfeszítéssel csüggjünk rajta február 27-ig! Lám, ma is Szalma Jutkánkat hallgattuk, aki Mantováról – ismét egy nagy és híres, érdekességekkel telt városról beszélt s vetített nekünk: a Gonzagákról, Mantegnáról, Giulio Romanóról és Correggióról – egy felejthetetlen, emlékekben oly igen gazdag hely, „Csipkerózsika álma” Itália szívében, s lám, valaha a száműzött Rómeó is ott járt… Mi mindent nem tudunk még, holott érettségire készülünk, s kissé már túlkorosak is vagyunk! Minél tovább töprengünk, annál fontosabbnak, jelentős alkotókkal teljesnek találjuk most elhagyandó korszakunkat, a manierizmust is, s az építészethez is mind több kedvünk támad!
Komoly áttekintést tettünk óra végén a még elvégzendőkről: mindig együtt gondolkodik a Csoport, figyel és segít mindenki, s ez Oktatójuk helyzetét nagyban segíti. A zene sem maradt el a mai órából: igyekszünk mind jobban meghódítani a társ-Múzsákat is. Szabinánk telefonja révén pedig arra is fény derült, kicsoda is Comus a mitológiában. Még Jakab apostol botjáról s a prágai sokdíszű erkélyről kell szót ejtenünk halaszthatatlan kötelezettségeink mellett.
Van ismét egy sebesültünk, gondolunk Áginkra, várjuk vissza gyógyultan mihamarabb!
