Akkor most már a Nyílt, s ha a Nyílt, akkor Greco, Beccafumi és Góngora, kezdetnek. Meg a kérdések, problémák, megvitatandó, korrigálandó pontok, itt a vég kezdetén. Így van ez évről évre, s a Csoport nem szereplő tagjait mindig arra kérjük: ne unják e fázist sem, hanem türelmes figyelmükkel és jobbító észrevételeikkel segítsenek, hogy produkciónk a tőlünk telhető legjobb legyen. S ez – ez a türelem és figyelem, az együtt-gondolkodás fegyelme – mindig meg is valósul. Így ma is. Ez teszi aztán lehetővé az apró simításokat: kiejtési hibák korrekcióját, bizonyos kisebb műsorelemek áthelyezését, az arányok helyesebb megtalálását, bizonyos technikai kérdések felvetését, megoldás felé lökdösését.
A Beccafumi-előadás már csaknem kívülről ment, és ismét nagyon izgalmasnak találtatott, kivált ama felakasztott festményre emlékeztető, brutálisan erős rövidülésű bennfoglalt szobával. Greco életrajza pedig ökonomikus, arányos, pont úgy, és pont annyi lett, mint amire igényünk lehetett. A bemutatót készítő pár mindenen átütő harmóniája tette a produkciót az idén is feledhetetlenné: egy kép és egy hang egymásra másolódva. Az egyik szép vers némi hangerőt követel még magának, az előadóművésznek, lehet, muszáj lesz egy technikai segédeszközzel megbarátkoznia… Eszterkénk pedig frenetikus, mint mindig: Zsuzsink Góngora-elemzése mellé felzárkózott egy másik, affirmatív, szenvedélyes verzió, melyhez új háttérkép, s az eddigi látvány magyarázó korrekciója szükségeltetik. Kláránkat igyekeztünk megnyugtatni, de alapossága, figyelme és fegyelme oly átható, hogy nem könnyű kedvére tenni. Mi azonban nem ismerünk akadályokat a Jó előtt!
