Ma aztán már végképpen nem írhat ez az Oktató (nicsak! mostanában megnevezi magát…) semmiről. Mivel akkor leleplezné a hétfőt! Szeretett vendégünk volt máma a főpróbán Fekete Éva biológusprofesszornő személyében, s tetszett neki a műsor: legyen ez mára minden olvasónknak elég! S tetszett a kiállítás is… Mivel mind jobban ismerjük a témát, türelmünk, figyelmünk nőttén egyre újabb dolgokat hallunk ki az előadásokból, így Greco életrajzából s a spanyol történelemből is. Eleszmélkedünk azon, hogy korábban, Velázquezről szót ejtve, mennyit hallottunk IV. Fülöpről, ám most látnunk kell, hogy nagyapjának csupán szürke árnyéka ő: hic transit gloria mundi…És ez sem így van: mire ismét Velázquezhez érünk, ama Fülöp felnő, felserken ismét, a jelenvalóság megnöveli majd.
Egyelőre azonban, hétfő este 7-ig még csupán a manierizmus horizontját látjuk, s milyen tág az is: képesek volnánk egy álló hónapon át csupán Giulio Romano munkáival vagy Pontormo „pluriszcenikus” József-képével és óriás felhőasszonyaival foglalkozni…
Nehéz elválás lesz ez is, mint minden, amihez eddig közelhajoltunk.
