Emlékezés, örömteli felidézés és visszatekintés, ismételt átélés – ebben volt része a mai foglalkozás minden tagjának, hiszen a ma egy hete lezárult vajdasági-szerbiai-romániai, de legfőképp és helyesen szólva -- al-dunai, délvidéki, vaskapui, herkulesfürdői, torontálvásárhelyi és palicsi (és sorolhatnánk még!) utunkról vetített a kirándulás fő szervezője, Szabina, és saját professzionális (és igen lírai) fotósunk, Haranghyné Ancika. Közben Mihályné Erzsike, Bagi Marika és Rozgonyiné Pí (sic! lesz, aki érti!) is termelik és küldik a csodaképeket, köszönet értük. Ott volt csaknem mindenki az órán, és megnyugtattuk, biztosítottuk a kiránduláson részt venni nem tudó keveseket, hogy hiányoztak, s most legalább képeinket és emlékeinket szeretnénk Velük megosztani.
Köszönjük a három szervezőnek: Szabinának, Marikánknak és Ormos Zsuzsinak a sok munkát, segítő törődést, szervezést,
a Csoportnak pedig a szokott türelmes, elfogadó, mindennel elégedett, nem zúgolódó, „strapabíró”, derűs, öniróniával telt magatartást!
Szépséges, hajdan magyar, most szenvedő, nehéz sorsú, nehéz történelmű, nehéz jelenű, de szépséges tájakat magáénak mondható földeken jártunk, s láthattuk a tengerré válni akaró s tudó Dunát, melybe immár a mi kis Tiszánk vize is belekapcsolódott, futva utánunk idehazáról. Herkulesfürdő szépsége, pusztulásának fájdalma, Torontálvásárhely, Zenta kitartó magyarsága, Nándorfehérvár büszke orma, Pétervárad és a Kinizsi-vár kőszikla ereje – nem feledjük ezt a szépséges, szívbe, értelembe markoló utat sem nagy útjaink méltó sorában!
Legközelebb még Ancikánk befejezi vetítését, de utána azonnal kezdjük is hosszú, csaknem végtelen barokkunkat, éspedig Jutkánk egyházi barokk építményeivel!
-és készülünk a nyárra, a Börzsönybe, Marikánk intenciójára és tervei mentén-
