Mához egy hétre Temesváron leszünk, hazaindulóban; ma pedig Juditunk Temesvárról vetített nekünk, utunk utolsó állomásáról, Szabina pedig Szabadkát és Palicsot mutatta be, miközben Kosztolányi s érintőlegesen Csáth Géza, Tolnai Ottó volt a tét, sok szép verssel… Igen szép út elé nézünk, nem cserélnénk se Párizsra, se Londonra: régi magyar vidékeken, mondhatatlan természeti szépségek közt járunk majd négy hosszú napon át!
A szecesszió mindenütt jelen lesz paloták, kúriák, üvegablakok és Roth Miksa formájában/képében, s a művészet, költészet más nyomai is ott lesznek egy szeretett, régi formáját már csak képeken, regényekben s a mi emlékezetünkben, elképzelésünkben vissza-alakított tájban, visszaforgatott időben: idő-utazás színes tintákkal, álmodva. Kár, hogy nem jöhet velünk mindenki, de visszük magunkkal a nem-jövőket is, mert egy, szoros szeretet s baráti érdek összefűzte Csoport vagyunk – Pagony határon belöl s kívül… Csáth Géza Varázsló kertjét, Varázsló halálát s Kútbanját el kell még olvasnunk együtt, amiként Tolnai Ottó OSZK-kiállításmegnyitóját is – hozzátartoznak a Délvidék erős érzetéhez!
A barokk pedig – türelmesen vagy türelmetlenül --, de ott vár ránk az útkanyar mentén; vár, hogy hazatérjünk végre Őhozzá is!
