Igen, ez már a barokk… És Nyílt Nap-érzetünk volt a mai foglalkozáson, hiszen kedves vendégeink jártak a Körben, pártfogóink és barátaink, mivel e megnyitottságot ma maga a Könyvtár mint programot kezdeményezte. Ormos Zsuzsinkat hallgattuk, épp jókor: öröm a vendégeknek, s öröm nekünk magunknak is – egy áttekintés a teljes barokkról, egyszersmind kedvcsináló, ismétlés és előkészítés egyszerre. A Csoport (a Pagony) vezetője („Erdőmester”) pedig töprenghet, mi is volna ezután a legjobb haladási irány, mi legyen a vezérfonal, melynek mentén bejárjuk majd – évek alatt – a barokk kronotoposzát… (a Pagony szépen utánanéz e fogalomnak, s látja varázsos auráját az idegen szavaknak s az elméleti fogalmaknak!). Mindenesetre: lehet, a mi Pí-nk prezentációjával folytatjuk, mely áttekintést adhat a barokk festészet egészén; utána hallgathatjuk-nézhetjük Juditunk „tollából” a világi barokk építészetet; hogy utóbb mégis rátérjünk valamelyik óriásra, személy szerint – Zsuzsink intencióját követve – Rubensre. A döntés a küszöbön áll!Igen, Rubens – az igazi, mindenek feletti barokkság! Mert Caravaggio naturalista is lehet, Rembrandt mindenképp mély-realista, Velázquezt az impresszionisták nevezték meg ősükként, Vermeer pedig telve van allegóriákkal, szimbólumokkal… Igen, Rubens lesz a legjobb óriás-kezdés!
