Péreli Zsuzsa művészetének jegyében telt a mai délután: az önképzőköri foglalkozáson PiroSkánk prezentációját és szöveg-applikációját néztük, hallgattuk – átismételve a már többször is látott tárlatot. Ehhez járult aztán a kiállítászáró egyórás beszélgetés a művésznővel a Tornyai János Múzeumban. Igen, most már talán mondhatjuk, hogy tudunk valamit Németh Katink kedves alkotójáról… Egy hiteles embert hallgathattunk, aki minden bizonnyal boldog ember is lehet. Képei, szőttesei, montázsai és akvarelljei sokféle örömet okoztak csoportunknak: egy a festményekétől igen különböző világ, melynek képi elemei, összefüggései festményen alig elképzelhetőek s aligha aratnának tetszést naivitásuk, a kalendáriumok és képeslapok világára emlékeztető mesebeli és banális voltuk miatt, a kárpit, a gobelin műfaja azonban mindezt nemhogy megtűri, de kívánja is. Talán az angyalos képek ragadták meg legjobban a csoportot, míg oktatójukat az a kegyetlenül fájdalmas, összegyűrt levél, mely a földszint első termében fogadta a nézőt, s egy erdélyi menhelyre szakadt gyermek vallomása volt, keretezve Péreli visszafogott művészeti ötleteivel.
Legközelebb azonban valóban elrabolják a szabin nőket, Romulus és Remus is előlép talán, s ama amazoni híd is feltűnik majd, más harci összefüggésekben…
