Ismét Németh Katinké volt ma a szó --, de csak Máriánk után, aki erőt s fáradságot nem kímélve, ismét kirándulni hív és visz bennünket, méghozzá ama veszélyes, ám oly igen vágyott, varázslatos Barcelonába, méghozzá az elkövetkező év februárjában: nagy csoda lesz, Picasso, Gaudí, Miró és a tenger, hogy a vad sziklákat Montserrat felett ne is említsem, s árnyékukban a bencés apátságot (melyet is csoportunk legbátrabb tagjai /már most kijelenthetjük/ libegőn fognak megközelíteni!).
A prezentáció az amazonok rubensi világába s a szabin nők közé vitt ma bennünket, hogy a szédületes kompozíciójú barokk képek nézése közben újabb mitológiai ismereteket is szerezzünk. Szó esett a nagy Vergiliusról is, Aeneas alakja megalkotójáról és heroizálójáról; arról a Vergiliusról, kit egyik eclogája miatt a középkor pogány szentnek tekintett, s így lehetővé tette, hogy az eposz szerzője Dante vezetője lehessen a középkori pokolbugyrokban (jómaga is pokol-lakóként!)… És még mindig maradt hátra előadás Rubens munkásságából! És hátravan még Zrínyi eposza is, Pázmány Péter körmondatai – Caravaggióra csak azután kerülhet sor!
