Az angol építészet s az angol barokk még nem, de Palladio már igen – ismét építészeti szakértőnket, Juditot hallgattuk egy zseniális emberről, aki kőművesként kezdte; akinek valószínűleg sosem volt elég pénze; akinek gyermekei nem követték apjuk pályairányát – és akit azóta is tisztel és csodál az egész világ; s akinek az eredeti neve egyszerűen „Gondola” volt. Palladióról hallgattunk-néztünk ma előadást – kis reflexió (vissza-hajlás) az érett reneszánszhoz, hogy még jobban érzékeljük a barokk másmilyenségét.
És: ha a heti blogokból eddig nem derült volna is ki, most bevalljuk a hazai és nemzetközi érdeklődőknek, hogy Önképzőkörünk tagjai már nem fiatalok. Nem is öregek természetesen, de első ifjúságukon mindenképp túl vannak. Ámde a szellem, mely őket s péntekeiket (most éppen a keddet: rendhagyó időpont) uralja, az a fiatalos, szűnni nem akaró érdeklődés és kíváncsiság. S e szellemben fogják befejezni a Rubens-témát is, s kezdik majd el hamarosan a féktelen Caravaggióval való, hosszabbra tervezett foglalkozást, talán épp az egyes-egyetlen, háttér nélküli, hihetetlenül modern Vanitas-csendélettel…
De még nem a jövő héten, mert akkor barokk gyermekeket nézünk Mihályné Erzsike vezetésével!
