Ragyogó napsütés és meleg jellemezte mai délutánunkat, de a Kör vezetője egy csomó létösszefüggés miatt igen szomorú volt… Szerencsére kedves Csoportja, mint mindig, felvidította, felpezsdítette, életre kapatta. Németh Kati holmi kiváló extrákkal állt elő: a korábban megbeszélt irodalomelméleti fogalom, a metalepszis (alászálló határátlépés, transzgresszió) nyomába szegődve talált szórakoztató, meglepő és elgondolkodtató képeket, ahol a pajkos számítógépes szakember kilépteti és megforgatja maga körül a képi világok szereplőit. Így láthattuk Mona Lisát, amint, hűlt fej-helyét sötéten hagyva kikukucskál a keret mögül, s látjuk a Teremtőt is Michelangelo freskóján, amint huncutul lecsapja a képkeret mellett lévő villanykapcsolót.
Néztünk még néhány meghökkentő street-art képet is, készülve Barcelonára s a Ramblára, de végül mégis Caravaggiónál kötöttünk ki, RP (!) kiváló gyűjteményét követve. Lesz kedvünk e témához is, csak lélekben készülnünk kell vadságára, nem egyszer brutalitására, éles árnyékaira, metsző fényeire. És a háttér nélküli, hervadó, örökszép egyetlen csendéletére.
Október van, de kissé elgondolkodtunk már a jövő évi Nyílt barokk programján, ám e gondolataink még nem publikusak!
