Antóniánk és R. Piroskánk nagyon’ jóvoltából ma ismét, de most már életrajzzal együtt tekintettük át Caravaggio munkásságát, életszakaszonként, részletező, sok képpel; s kaptunk ennek következtében árnyaltabb, összetettebb képet egy vademberről, egy szenvedélyes, bűnös lélekről, ki elképesztő módon tudott festeni, és elképesztő módon ismerte az embert! Önmagát is így ismerhette; mi azonban mindegyre kiismerhetetlennek, érthetetlennek, elképzelhetetlennek tartjuk, látjuk. Minden bizonnyal azért, mert élő emberben zseniálissal sosem találkoztunk…
Sok kérdés felvetődött a Csoportban, Antóniát hallgatva, és kezd érni bennünk, miről is beszélünk majd a 2018-as Nyílton, miként mutatjuk majd be „négy szál barokk rózsánkat” hűséges közönségünknek.
Utána pedig Barcelonáé volt a szó, amely talán igaz sem lehet! Még hogy a Pagony a katalán fővárosban? Még hogy Gaudí városában? Még hogy a repülőn, s később kihajózva csaknem a nyílt tengerre…? Csakhogy hamarosan eljön február is, s véle ez a csoda, amiként csoda Caravaggio és Velázquez és Rembrandt és a Carracci-fivérek művészete is! Nagyon sok mindent el kell még végeznünk a művészet szabad térein.
