Rendkívül érdekes előadást hallhattunk ma Szalma Jutkánktól mint év eleji, 2018-at köszöntő „extrát”: valamit az angolokról, az angol barokkról – az angol barokk építészetről… Itália, Németalföld, Németföld s a spanyolok: bizony, jószerével e téreket tudjuk csak befogni évek óta (Magyarország mellett, természetesen), így a reveláció erejével hatott a Szigetország építészetének speciális alakulástörténete, a barokkig kinyúló „legyezős” gótika; Palladio múlhatatlan hatása; a sajátosan fejlődő reneszánsz s a klasszicizmussal kacérkodó, azt előlegző barokk: kastélyok, székesegyházak, parasztházak és tájépítészet.
Bizony, érdemes volna a norvégok, bulgárok, portugálok és románok felé is eltekingetni… Már az, hogy néha kilépünk megszokott (és megszeretett) pályáinkról, már az is frissítő, tudathorizont-tágító Csoportunk számára („Varietas delectat!”)
Tervezgettük elkövetkező újévi óráinkat is, s terveztük a márciusi Nyíltat: valami régi-újat kezdeményezünk az idén is, s ha nem járunk is egyelőre Velázquez végére (vajon megközelíthettük-e bárhol is a teljességet?) – a Nyílt után folytatjuk, mert ott van még Anthony van Dyck, Georges de la Tour és Nicolas Poussin (a franciákkal is adósak vagyunk!), Vermeer van Delft és Frans Hals, hogy Mányoki Ádámról s a magyar barokkról ne is beszéljünk!
A magyarok előtti utolsó barokk téma azonban, ahol akármely időkig ott időzhetünk majd: a halhatatlan, felülmúlhatatlan mester, Rembrandt Harmensz van Rijn lesz! Rényi András nyomvonalain haladva.
De már a nyárra is gondolunk, amikor Zsuzsink és Jutkánk oktat majd bennünket az építészet nyelvére, hogy Gadamerrel, a hermeneutával szólva mondhassuk: Épületek és képek olvasása…
