Különös, nehéz, sokféleképpen érthető-értelmezhető, jelentéses témánál időzött ma a Pagony: Dratsayné Eszterke egy több mint 30 diát számláló prezentáción keresztül mutatta be saját „vízióját”, megközelítését a művészettörténet Aby Warburg óta pátoszformulaként megnevezett jelenségéről. A Csoport örömmel nézte újra a korábbi években átvett anyagrészekből válogatott festményeket, melyek közt az összekötő kapocs, a referáló szerint is – a lélekkel teltség, a pszichikum dimenzióinak végletes megjárása-megelevenítése volt. Nem időrendben haladtunk, mivel a referens, mint elmondta, inkább szélsőségeket, ellentéteket kívánt egymás után/mellé helyezni a képgalériába, így szemléltetve az emberi viselkedés, beszéd és tett emócióval teltségét, „pátoszát”.
A későbbiekben még hallhattunk az Enigma című folyóirat Aby Warburg-számának nagy tanulmányai nyomán a könyvtáralapító és ikonológus fogalom-értelmezéséről is; hogy végül Rényi András tanulmánya mentén, Rembrandt Medea-karcát felhasználva – ismét egy újabb jelentésmezőbe jussunk, elérve az „erős kép közelébe”.
