Olyan területre rúgtattunk ma előre, mely korszakkal és művekkel valószínűleg csak hosszú hónapok múlva tudunk majd foglalkozni: Rozgonyi Piroskánk varázslatos és alapos prezentációja nyomán – Mátyás király reneszánsz udvara után csak most -- foglalkoztunk újra magyarországi művészettel: oltár-, mennyezet- és táblaképekkel a kései és hosszúra nyúló magyar barokk vidékeiről. Majdnem minden művész német, osztrák vagy németalföldi származású, aki ekkoriban itt alkot Magyarországon, s igazából csupán a legjelesebbeket: Bogdány Jakabot, Mányoki Ádámot, Maulbetschet tudtuk könnyű szívvel dicsérni, csodálni... Más világ ez, mint a gazdag, s talán szerencsésebb történelmű Nyugat,
ámde második vetítésre máris jóval közelebb kerültünk e templomi képekhez, túlzó, olykor naivan megrajzolt barokk kavalkádokhoz, ahol Mária és Fia, Jézus trónol és triumfál a magas egekben, mely felé a templomok kupolabelsői kinyílni látszanak.
Ha eljutunk e korszakhoz és e hazai vidékekhez valaha (majdan Rembrandt egy éves tanulmányozása után) – nagyon sok történelmet, művelődés- és vallástörténetet kell majd magunkba szednünk, hogy megtanuljuk érteni e szűkösebb, mégis otthonosabb világot!
Piroskánk jövő hétre a magyar barokk szobraival és épületeivel lep meg bennünket…
