Mai anyagunk éppen nem volt könnyű, bár oktatónk kiváló magyarázó, mint máskor is: Zsuzsink. Csakhogy nehezül az anyag: a görögök, de még a latinok is áttekinthetőbbnek tűntek, mint eme középkori csoda-bemutató, e sok gyönyörű templom, az ókeresztény bazilikák, a ravennai mozaikok, a születőben lévő román építészet bélletes kapuival, vaskos falaival, sötét, a Pokol mélyeit sejtető belső tereivel, de majd a ragyogó egekbe lendülő gótika kezdeteivel is… Kicsit riadtak voltunk valamennyien, átérezve, hogy ha ne adj’ Isten, dolgozatra kerülne a sor, bizony odalenne büszke főiskolás voltunk! Ígéretet kaptunk viszont előadónktól, hogy nyerünk még egy reneszánsz és egy barokk eligazítást is, hogy végtére elérjünk a 19. századhoz, annak is utolsó harmadához, ahol a késő-romantika és eklektika építészeti alkotásait tanulmányozván, nyitott könyvvé váljanak előttünk Budapest széles utcáinak palotái és Szeged-Vásárhely polgárházainak mintázata.
Jövő alkalommal belenézünk még a gótikába, de mindjárt utána Szalma Jutkánkat hallgatjuk a spanyol barokk templomairól. Nemcsak hallgatjuk! Ámulva nézzük e tárgyú prezentációját is!
