Augusztus van, elvileg (és gyakorlatilag) nyári szünet, tele extrákkal, mely különlegességeket meg-megszakít mégis standard barokkunk, de e nem-folyamatosság és némely kalandosság közepette is, lám, a Pagony máris produkálja a jövő évi, távoli Nyílt nap jobbnál jobb előadásait.
Szalma Jutkánk dél-amerikai barokk templomai és kastélyai, középületei; Zsuzsink építészet-elméleti előadásainak esszenciája; Németh Gerle Katink zenével hátterezett álom-lovai, melyek nagy barokk szerzőktől valók, s királyokat voltak hivatottak hátukon hordozni (még ha mindössze 150 cm-re nőttek is meg e királyok…); de látni előre, hogy Piroskánk ismeretlen és különös Lubin Baugin-ja is – tehát valamennyien érettek a Nyílton történő bemutatásra!
A mai csodás lófestészet-összefoglaló igazi kedvvel és szakértelemmel született Németh Katink keze alatt, és a sok újdonságon-, a Anthonys van Dyckkel való ismerkedésen túl – nagy, örömteli ismétlésre is módot adott: sok régen nem látott, de hajdan alaposan megbeszélt festményt tekintettünk át (lám, a lovak mindenütt jelen vannak…), s érezhettük, mi mindenen is vagyunk már túl művészettörténetből mi, „Pagonysthes” – miközben, főként szeretett vezetőnk és oktatónk határozottan úgy érzi, hogy amit tud, nem több szétszórt tükörcserépnél, és a teljes tudás teljességgel elérhetetlen, a memória s az e Földön töltött idő korlátozottsága néhány gyönyörű pillanatra, szépséges képre elegendő csak…
