A jövő heti pesti kirándulásra készültünk mostani foglalkozásunkon: kedden a Csoport nagy része Budapestre utazik a Műcsarnokba, ahol megnézi a Frida Kahlo-, ill. a Lucien Freud-kiállítást, továbbá a Londoni Iskola jeles darabjait, még továbbá és főként: Francis Bacon borzongató munkáit. Nos, ezekhez a nagy kiállításokhoz vetítettünk a pénteki alkalommal: a Pagony igen felvilágosult, nyitott a modernizmus áramlatai iránt, de Freud bizonyos vásznait, Soutine-t, Kitajt azért nem egyszer még szoknia kell… Holott nem a jelenkor művészete ez, ellenben a félmúlté, meglehet, bizonyos értelemben túlhaladott is már e stílusegyüttes, melyet a felvonultatott szerzők képviselnek. De meg lehet-e haladni valaha is Francis Bacon Ordító pápa-sorozatát vagy Triptychonjait? Kahlo egyszerre naiv és egyszerre drámai, expresszionista önkifejezését?
Aligha. A jó mű nem évül el sosem, még ha mára akár maga a falra akasztható, bekeretezett táblakép is eltűnőben van… Kíváncsian indulunk felfedező útra a Galériába!
