Ismét Vermeer volt a tét a mostani alkalmon mint ennek az évadnak fő témája, középpontban A festőművészet című kép (végül, a szakirodalomtól meggyőzetve, e címnél kötöttünk ki a sok forgalomban lévő közül). Fogarassy Miklós irodalomtörténész, könyvtáros, kutató gondolatmeneteit követve, hozzáolvasva Tolnay Károly rövid, de annál töményebb tanulmányát, de belelapozva az igen nehéz, elméleti orientáltságú Svetlana Alpersbe is – mind több nézőpont vetődött fel a kép kapcsán, de sok ponton az értelmezési lehetőségek csak bővültek, meg nem oldódtak. Ilyen például a fiatal modell azonosítása attribútumai nyomán Kleio, avagy Kalliopé Múzsával, s hogy mi köze is lehet e finoman spirituális, éteri, de realizmusban gyökerező festménynek a történettudományhoz, Thuküdidész vaskos kötetéhez és a hírnévhez, dicsőséghez. A kérdések nyomán újabb kérdések fakadnak fel, s mi nyomozóvá és felfedezővé válunk ismét, mi, a Pagony hűséges lakói…
