Még főbb próba volt ma, mint a múlt héten, s még mindig van egy hetünk a legfőbbre – sziporkázni fogunk… Esetleg besülünk mégis, izgatott hangzavar és termékeny rendetlenség, mondanivalócsere uralta a mai órát is – csak semmi állóvíz!! A Pagony évről évre változik: a legutóbbi két évben már megúsztuk próbák nélkül, most viszont szemmel láthatólag bonyolultabbra vettük a formát. Ennek csakis Ruisdael lehet az okozója félelmesen kavargó, opálos, nehéz-szürke, dugó alakú fellegeivel! De, Bagi Marika mai kiselőadását hallgatva, lehet az is az ok, hogy felvettek bennünket az egyetemre, s egyesek egyenesen művészetelmélet speciálkollégiumokba járnak, beszédmódjukat, szóhasználatukat észrevételezve… De hisz éppen azért csinálunk mindent, hogy tanuljunk, megújuljunk, ne ugyanazokat a köröket járjuk végig korszakról korszakra! Reméljük, kedves Közönségünknek is lesz kedve velünk tartani!
Egyet meg kell mégis jegyezni: Gézánk higgadt és finom humorral feltöltött felolvasása foglalkozásunk végén valóságos oázissá változtatta könyvtárbéli kalitkánkat!
