Talán eddigi előadásaink közül egyik legtartalmasabb, legnehezebb és -izgalmasabb hangzott el máma délelőtt, mégpedig Zsuzsink tolmácsolásában: Rembrandt grafikus munkáiról, rézkarcairól, metszeteiről, hidegtűiről; s mindezek mellé a pontos, megértető technikai magyarázatok, szemléltetések! Ez volt e tárgyban a második óra (elröppent, mint a szélvész!), következő alkalom Máriánké, változatosságképpen Rubenset is bevonva a vizsgálódásba, s aztán ismét egy – lezáró – grafikai fejezet!
Ezt követően viszont kakukktojás iktatódik a Pagony munkásságába, mivel egy Madách-téma nyomán a „szöveg köldökéről” („az álom köldöke” Sigmund Freud metaforája) lesz szó másfél órán át, nem nélkülözve a képzőművészeti példákat sem… S ha Csoportunk igényli, egy újabb foglalkozás Hérakleitost, az „Epheszoszi Homályost”, a „Síró Filozófust” is érintheti, ki oly sokat, s oly megrendítően szólt a Logosról és a Tűzről… Meg ama bizonyos Patakról!