Mind erőteljesebbek a lépések, melyek a Pagonyt az idei Nyílthoz vezetik… Ma is készültünk, próbáltunk, ismételtünk, tervezgettünk – s mégis minden újnak hatott, igen, ismerjük az ismétlések erejét valamennyien! Újabb és újabb momentumokat, ízeket fedezünk fel a beszámolókban, sok apró részlet, mely elsőre tán elkerülte a figyelmünket.
A házasságtörő asszony története Kláránk előadásában, némi Talmud-magyarázatot is hozzá véve; a kiállítás szép, és kommentárokkal ellátott képei; Forrai Erzsikénk most-még-izgalmasabb Éjjeli őrjárata a csirkelábak szimbólumának tovább-boncolgatásával… S egyáltalán: az előadások sorrendjének alapos megbeszélése: mi s mi után volna jó, legérdekesebb, pihentetőbb közönségünknek.
Furcsa lesz elszakadni Rembrandttól, mert bár igen hosszan foglalkoztunk vele, érezzük: messze nem merítettük még ki festői, lélekábrázolói, valóságfeltáró világát, és – hiányozni fog, amiként annakidején Michelangelo, Tiziano, Tintoretto, Dürer vagy El Greco is hiányzott még jó darabig.
