Megérdemelten pihentünk s ünnepeltünk a mai önképzőköri foglalkozáson: alapos, vállalható, rendes, örömteli munkát végeztünk e hét elején, idei Nyílt Napunkon: a visszajelzések is ezt igazolják, de érezzük mi magunk is.
Most viszont a tervezgetés ideje jött el: ki kell találnunk elkövetkező esztendőnket, mely még az – úgy látszik, bevégezhetetlen – barokk jegyében telik majd. Barokk és rokokó; magyar barokk; kastély- és templomépítészet; Maulbertsch és Mányoki, továbbá a barokk templomi szobrászat világa – íme, mai hevenyészett ötleteink, egyelőre a rokokó teljes kidolgozatlanságával. Úgy véljük, a Csoportnak mindehhez csakúgy lesz kedve, mint eddigi nagy témáinkhoz. Rembrandtot pedig örökre megőrizzük legjobb emlékezetünkben.
Készülnünk kell a Húsvétot követő pesti kirándulásra is – a szokásos kiselőadásokkal!
A mai alkalommal azonban, ünnepi kedvvel, Lincikénk Vörösmarty-szavalatát hallgattuk hosszan, meghatottan (A szegény asszony könyve), majd pedig Editkénk lepett meg bennünket egy fantasztikus Izland-beszámolóval gleccserek, gejzirek, fagy, jég és sötét Észak komor világát, mesék és filmek varázsos tájait idézve-magyarázva.
Nem szeretne a Csoport Izlandon élni, de nagyon szívesen elmenne oda egy gejzir- és gleccser-túrára – várjuk önzetlen szponzoraink jelentkezését!
