Nagy örömünkre, mai alkalommal végre meghallgathattuk/megnézhettük debütáló – már nem is olyan új, de mind hűségesebb – tagtársunk, Jucika Tanárnő szabad előadását és vetítését a magyar barokk rövid (de annál lényegbe látóbb, saját véleménnyel, élményekkel fűszerezett) történetéről, lényegi paramétereiről. Melyekre most már minimum féléves anyagunkat felfeszíthetjük, elrendezhetjük.
Új témánk mind érdekesebbnek, vonzóbbnak tűnik mindnyájunk számára: mondhatni, a világhírű, megkérdőjelezhetetlen klasszikusok után jó idehaza körbenézni, a nemzetközileg bár nem kiemelkedő, nékünk annál fontosabb helyeket, személyeket, összefüggéseket áttekinteni. Nagyon jólesett a térképezés is, bár színről színre láthattuk üres, kifosztott Alföldünket – szűkebb Pátriánkat… De láthattuk a hajdani határok ölelte nagy ország műremekeit, csoda-templomait, Szentháromság-oszlopait, kastélyaiból egy mutatványt… s izgatottan várjuk most már a folytatást, jelesül Szalma Jutkánktól, éspedig a barokk kastélyokat, palotákat!
S még mi mindent! Mert Csoporttársaink jeleskednek a téma-vállalásban, épp oly lelkesek, mint a Csoport „vezetője”!
Egy hét múlva találkozunk,
s hogy ne feledjem: foglalkozás után még arra is volt időnk, hogy Dömötör Mihály szívszakasztó angyal-szobor fotóit megtekintsük az Emlékpont galériájában. Mondanom sem kell: barokk angyal volt ott is elég!
