Kastélyok után oltárok! És igen – semmit nem szabad eleve elutasítani: a megismerés, megértés lassú megszokáshoz, elfogadáshoz, végül megszeretéshez-, az értékek megtalálásához vezet(het) – nemcsak feltételes módban! Így vagyunk a magyar barokkal is, de sőt: a barokkal magával: minél többet tudunk róla, minél több értő kiselőadást és vetítést hallgatunk – annál erősebb az érdeklődésünk, elfogadó szeretetünk iránta.
Bagi Marikánk előadásában ma is egy ilyen átélt, alaposan átvizsgált, a tényekkel viaskodó, azokkal a Csoportot szembesítő oltár-bemutatót hallhattunk, legszívesebben azonnal újrahallgattuk volna az egészet a befejezés után. S kell a jegyzetelés, otthoni újraolvasás, szakkönyvekben tájékozódás is --, hogy kinyíljon számunkra a hazai, rokokóval, copffal, klasszicizmussal vegyülő, olykor még a manierizmust is őrző barokk világ. Egy világ, melyből jóval több emlék maradt az utókorra, mint a korábbi nagy korszakokból. Talán a Szent Pál sírját őrző bazilika képe a „Falakon kívüli…” híres templomban mint a keresztény oltár liturgia-történetének előzménye-; vagy Szent Giles mise-mondásának festménye; de majd a Szent Jakab templom lőcsei főoltára és az eljutás végre a nagyszombati Egyetemi Templom híres-szép barokkjához… sorolhatnánk az élmény-képeket,
melyek végigszemlélését egy figyelemre méltó templom-látogatás követett a valóságban: főutcánkon néztük meg, kellő vezetéssel, a Szentháromság katolikus plébánia-templomot…, s kaptunk ígéretet legközelebb orgonaszóra is Németh László (sic!) Esperes Úrtól!
