Úgy gondolva, hogy e blogokat a Csoporttársakon kívül senki sem olvassa, bátorkodom szerénytelenség nélkül leírni, hogy ez, amit mi itt péntek délelőttönként csinálunk, talán már nem is önképzőkör, mert akár nyilvános előadás, szakmai bemutató, tudományos ismeretterjesztő másfél óra is lehetne, s különösen áll ez Körünkre – sajátos módon – éppen a vírus okozta hosszabb szünet utáni találkozások óta, a legutóbbi előadói megnyilatkozásokra. Ennek az érzésnek hangot adtam már jó néhány hét óta, s ma csak megerősíthetem a mondottakat: Bodrogi Kati Mikes-előadása olyan alaposságról, szerteágazó olvasmányokról, a téma nagyvonalú uralásáról adott számot, hogy arra gondolok: e tudományos utánajárásainkat jó volna szélesebb közönséggel is megosztani néha, egy-egy komplex témát három-négy csoporttársunk együttesen mutatna be, meghívott közönség számára.
Ami Mikest illeti: megismertük s megszerettük e szerény, jóravaló, tiszta szívű kisembert a nagyok árnyékában, ha nem áldozataként; s aki közülünk eleddig nem érezte volna hazájával mélyen elkötelezettnek magát (nincsen ilyen csoportunkban!), hát most a rodostói básbugtól tanulhatott… Eszünkbe jutottak a történelem nagy bujdosói, száműzöttjei is Odüszeusztól, Ovidiustól Dantéig, Márai Sándorig, s csak megerősödtünk hitünkben, hogy a nagyvilágon e kívül… A barokkról tanulunk, s az utóbbi óráinkon két nagy magyart: Rákóczi fejedelmet, s halkszavú, hűséges kamarását is megismerhettük, írásaikból, de képek alapján is!
