Péntek; ismét péntek. Valami történt itt a Csoporttal: valóságos tudományos műhellyé vált, nem túlzok. Amióta ismét elkezdtük a munkát a tavasz óta tartó hosszú szünetet követően, az előadások mind jobbak, elmélyültebbek, mind több utánaolvasással, gondossággal, alapossággal készülnek. Ma második alkalommal hallunk Rákóczi Ferenc fejedelem életpályájáról, szabadságharcának hátteréről, mozgatórugóiról, s a magyarországi barokk idők térképe, mikroklímája mind jobban megnyílik előttünk. Kláránk vérbeli tanárként magyarázott és értelmezett számunkra másfél órán keresztül. Előadása, ill. a hozzáolvasott komoly szakirodalom, az Emlékiratok és a Vallomások kommentárjai arról győztek meg ismét, milyen sok árnyalatú minden, így a legnagyobbak pályája is; továbbá, hogy korántsem csak a művészetek ”szubjektívek” --, ellenben mintha a történelmi események értelmezésében sem uralkodna az „objektív igazság”…
Következő alkalommal a Nagy Fejedelem kicsiny inasával, hű mindenesével, a fiktív és missilis leveleket író Zágoni Mikes Kelemennel folytatjuk vizsgálódásainkat.
