Szép napunk volt máma, teltházzal üzemeltünk! Bodránk ígéretet tett, hogy létrának a közelébe sem megy többé; Kláránkat nagyon várjuk vissza Rákóczistul, Confessiones-szal együtt; és örömmel üdvözöltük Eszterkénket, ugyancsak Rákóczit illető terveivel… sorolhatnám még, de lássuk a várva várt beszámolókat: vakmerő és kalandvágyó Csapattársaink részben kártya-kaland-túrán jártak a ködös-őszi Galyatetőn (ahol valaha a Csoport szóvivője megvendégeltetett valamely múlhatatlan finomságú fehérkrémes tortával…) Szépséges, halk, késő-őszi természet, szépséges Észak-Magyarország… hátha jövőre mindahányan eljutunk oda ismét, oda – vagy máshová, csak együtt, az a legfontosabb. Ilyen nemes célokért még akár kártyázni is megtanulna az ember (lánya).
De Amszterdam! A kihalt, „embertelen”, gyönyörű, változatos csatorna-város, ahol mindössze 5 (öt!) ember volt éber és befogadó: a mi Csoporttársaink… Általuk viszont a mai alkalommal mi, itthon-maradottak is igen sokat megtudhattunk erről a festészetből oly sokat emlegetett, tenger-járta, szélfútta, biciklik szántotta városról, Rembrandtunk múlhatatlan nyomaival. A szélmalmok! A hatalmas, felhőjárta egek! A múzeumok és templomok tágas tisztasága… Saskia szelíd, alázatos sírja. S a világ-járvány néma jelenléte, félelmes híradásai. Megdőlő házfalak, varázs-kiállítások, Vermeer-látványok és helyszínek Delftből – köszönjük a beszámolókat!!
