Talán hihetetlen, de ismét a Vezekényi tálnál kötöttünk ki a mai alkalommal: s még mindig tudunk benne újat találni, példának okáért Ilona Keserü Ilona cangiante festő-technikával készített, Möbius-szalagokból és csigákból egybefonódó, non-figuratív csataképeit, ahol alul a képen mintegy megérzékítve a vészterhes, az Esterházy-ifjakat benyelő mocsarat, sötét iszap, föld kavarog. Felette pedig gördül, hengereg a varázsos színű kancsaringó (lennének ezek az Esterházy-lovasok; vagy az összes keresztény harcos a síkon?). Akárhogyan is – minél tovább, minél többször nézzük e képeket (s „Keserü-társaikat”), annál inkább el tudjuk fogadni pazar szín-orgiájukat a baljós csata felidézőjeként… Hisz, a modern művészetet vallatva, mind jobban érezzük: nincs egyetlen, kanonizált jelentés, a megértés horizontja lebegni, folyvást alakulni látszik!
