A mai foglalkozás ünnepélyes és ünnepi, víg és különösképp élvezetes volt: Katalin-nap, Haranghy Géza hölgy-köszöntő verse, és hát hiszen szinte mindenki Katalin e csoportban. Már aki nem Erzsébet vagy Márta és Mária… Kerestük északot is, használtuk a (becsapós) iránytűt, de szóba került Velence is, a mi Velencénk, sőt! a bölcsész-gondolkodás kátyúi is, néhány példa erejéig.
Az ünnepség és derűs falatozás után és közben megterveztük mozgalmas jövő hetünket, hogy aztán átadjuk a szót Horváthné Anna csoporttársunknak, aki zárkózottságát, szerénységét meghazudtolva és felülírva pompás, szakszerű és élvezetes előadást és „termékbemutatót” tartott a kerámia történetéből és a Mátyás-kori kályhacsempék analíziséből. Tette mindezt „porcelános” múltja, aktív művész-jelene birtokában, tudásával.
Jövő héten a SUTUba megyünk, Magyarné Anna csoporttársunk kiállítására!
