Vége lassan az októbernek is, csak a mi munkálataink folytatódnak végtelenül…

Mai napunkon kiemelkedő várakozással várt kiemelkedő előadást hallhattunk Bagi Máriánktól Hans Memling munkásságáról, festészetéről, oltárairól, Madonnáiról, portréiról és Utolsó Ítéletéről. Felejthetetlen képek, s oly tömény dózis ismét Németalföld legjavából, hogy semmiképp sem volt befejezhető egyetlen foglalkozás alatt: sem időben, sem mélységében.

Úgyhogy a következő alkalmat a Csernus Tibor-kiállítás előkészítésének szenteljük, de utána még egy Memling-órára számítunk Máriánktól, ismétlendő, elmélyítendő, megújítandó ma szerzett ismereteinket. Láttunk néhány olyan képet, melyeknek ikonográfiai párját eleddig nem véltük láthatni, s a kommentárok is izgalmasak, gondolat-ébresztőek voltak!

Talán az Apokalipszis-ábrázolások és a János jelenéseit megidéző festmény volt legnagyobb hatással a csoportra. Egy lágyabb, líraibb, szubjektívebb német-flamand ábrázolásmód tűnt kirajzolódni a Van Eyck-órák után. Szerencsére senki sem kényszerít bennünket választásra, ítélkezésre, de enged gyönyörködni, azonosulni a kétféle irányú művészettel.