Ma megkezdtük „Észak Leonarójának” (önkényesen adott, s csak mára érvényes címke), Hieronymus Boschnak a tanulmányozását: régen készülünk erre, ahogy Brueghel művészetére is. Vártuk már, s nem hamar szeretnénk befejezni, holott bizton tudjuk: megfejteni titkát, bizarr, szürreális, groteszk és szorongásos világát – nem áll módunkban. Mégis azonban: közelebb fogunk kerülni a megértéshez egy ilyen hosszúkurzus után, amint ez már annyiszor bekövetkezett munkálkodásunk során.
Jó előjelnek bizonyult fentiekre, hogy az első Bosch-órán mindjárt olyan előadást hallgathattunk, mely lenyűgözte az egész csoportot: Szilágyi Klára hihetetlen tárgyi tudással és elrendezőképességgel mutatta be szabad előadásban a kort, Hertogenbosch városát, a „láthatatlan” Hieronymust és a ragályoktól, háborúktól s inkvizíciótól dúlt boszorkányos korszakot, melyet a fehér s fekete mágia küzdelme uralt.
Leonardo és Mátyás kapcsán jártunk már ezekben az években, de ez itt, Németalföldön, valami egészen más, sötétebb, félelmesebb képet mutat…
Kíváncsian várjuk a továbbiakat, s a következő foglalkozáson ki fogjuk osztani a rész-feladatokat is.