Mielőtt Boschhoz láttunk volna e pénteki alkalommal, együttesen meglátogattuk az Alföldi Galériát, régi szeretett bázisunkat, és megnéztük a Gyulai Művésztelep hagyományosnak mondható témákat feldolgozó, szép, finom realizmusú, egy nyelvben gondolkodó nagy tárlatát. Tulajdonképpen tetszett ez valamennyiünknek, de elcsodálkoztunk azon, hányféle realizmus is létezik, hiszen e tárlat s a mi „vásárhelyi realizmusunk” fényéveknyire van például egymástól.
Ezután indultunk foglalkozásunkra, katonabanda muzsikájára („Sárgulás” volt a városban), s vetettük magunkat ismét az ismeretlen, kérdések özönével bombázó boschi életműre. Jelesül Haranghyné Anci segítségével a korainak számító Hét főbűn című táblát (asztallapot) boncolgattuk. Előadónk a szokott alapossággal és számítógépes tudással: kereső-képességgel és ppt-alkotó invencióval mutatta be a témát minden részletében. Módunkban állt a legkisebb részleteket is megszemlélni, bőrünkön érzékelni Isten kitágult pupillájának tekintő erejét (benne az épp feltámadó Krisztussal), s lelkünk bugyrait, hogy vajon mi magunk ment’ek vagyunk-e ezektől a bűnöktől – aligha. Érdekes volt az is, hogy a beszédes képleírások ellenére, a narratívák rekonstruálása sokszor gondot jelentett: más-s-mást képzeltünk el az egyes kisképek történeteként.
Tanulságos óra volt, köszönjük az előadónak, ahogy az utrechti miniatúrák mint Bosch-előzmények fellelését is,
Egy hét múlva folytatjuk!
