(Most írom le először a 2014-es dátumot!)
Szép foglalkozással kezdtük az Újévet: folytattuk Zsuzsink irányítása alatt tervezett és várt „Paraszt” Bruegelünket, mind szebb, izgalmasabb képekkel: politikai aktualitású, mítoszba és Bibliába burkolt rejtjeles művészet, parabola az életről, mely olyan, amilyen, mindig, mindenütt: kisszerű, esendő, oktondi, megértésre, irgalomra váró… És hallatlanul modern ez a művészet, mert – akár a posztmodernben – radikális mellérendelést és középpont-nélküliséget mutat fel ebben a keserves és hiú világban: Jézus térdre rogy a keresztfával, ámde pár méterrel odább az élet folyik a maga gyarló medrében – egy asszony átlábalni készül a sáron, minden figyelmét ez köti le. Ebben a világban Ikarosz hiába zuhan féktelen sebességgel a később róla elnevezett partok mentén a tengerbe: a pásztor és a szántóvető nem szentel néki figyelmet, mindennapi munkájuk teljesen leköti őket. Akkor, most és mindörökre.
Bruegel után belenéztünk a szerdán megnézendő pesti barokk-kiállítás anyagába, szerencse, hogy kapunk majd vezetést ezen az óriástárlaton… Egyszer e korszakhoz is eljutunk majd, de most legközelebbi jövőnket a Nyíltra való készülés köti le – ezt tervezgettük óránk végén is.
buék, 2014! Légy szebb, könnyebb, mint a tavalyi esztendő!
