Fontos dolgokat döntöttünk el a mai napon: az óra kétharmadában a Nyílt Foglalkozás végső terveit kovácsoltuk ki, ami nem volt egyszerű, de egyszerű is volt egyszersmind. Ezt meg kell magyarázni! Nem volt egyszerű, mert nagy rettegők vannak csoportunkban, kik pompás órai előadásaik ellenére remegő lábakra hivatkozva, inkább a háttérben maradnának a Nyílton. És egyszerű volt mégis, mert a jó tanácsra a mi okos, önkritikus és ön-korrekcióra hajló csoporttársaink mégis hallgatnak, vállalják előadásaikat, a műsor egyéb szerkezete pedig szilárd lábakon áll már régen. S egyébként sincs okunk panaszra: nagy öröm ért bennünket, mikor a Zoltai Attila-kiállításvezetés után a könyvtárban Lajosunk várt bennünket, végre ismét itt van, számíthatunk rá mint koordinátorra és mint az estet szokásos módon lezáró előadóra; és ott volt új tagunk, Bodrogi Kati is, továbbá el tudott jönni a mi Szabinánk is, iskolai kötelezettségei ellenére…
Mindezek után áttekintettük szép pesti múzeumjáró körutunk délelőtti elemét, a Ludwig Múzeumot, melyben Köves Éva festőművész és egy VJ-művésznő kooprodukciójában izgalmas fény-installációkat látthattunk. Caravaggio átismétlésére már nem volt időnk, de beszéltünk a REÖK „velencei” bombáiról, s a barokk-előzetessel jövő órán folytatjuk.
Miközben Szilágyi Klárinkat máris meghallgattuk egy Boscht ismétlő modullal, öröm volt hallani!
