Rendhagyó nap, rendhagyó időpont: kedd, 14 óra, oktyka nem ér rá pénteken, plusz a Könyvtár nyári időszámítása… Fővünk a Németh László-szobában, át is tesszük nyári foglalkozásainkat reggel 9 órára.
Nem is voltunk ma túl sokan kánikulailag, de azért dolgoztunk: néhány alapkérdésre kerestük a választ a Végh János-tanulmány nyomán. A német reneszánsznak vagy Dürer korának nevezett speciális jelenségre koncentráltunk, nagyobb tanulmányaink megkezdése előtt, alapvetésként. Mitől oly rövid s oly magában álló ez a nagy, önálló korszaka a német művészetnek, s miért huny ki azután oly sietve, Dürer halálát követően? Mi is ez a fergeteges, Európát átsöprő reformációs forradalom, mely megtizedeli szeretett templomi képeinket; mi ez a tisztogató, fanatikus düh, mely Északról indulva, elönti Európát? E kérdések még nem tisztázattak, csupán felvettettek, de beszéltünk a német és itáliai reneszánsz alapvető különbségeiről négy-öt pontba szedve, s prezentáció által bizonyítani igyekezvén. Beszéltünk a Szó Gutenberg által megnövelt hatalmáról is.
Késő-gótikus szobrászattal, Wyt Stwosz protoreneszánszával folytatjuk Zsuzsink révén, hiába fogadkoztunk, hogy csak a reneszánsszal, csak a „Nagy Ötökkel”… Jobb lesz így, alaposan nekilátva, komplexebben, ahogy eddig is tettük, hisz Németalföld elején is visszamentünk a Dijoni oltárig! Jutkánk a Heidelbergi Kastélyhoz kapott kedvet, Ancikánk a Dunai Iskolához, Editke elvállalta az Isenheimi oltárt, és Szabina orosz szakirodalmon gondolkodik Holbein Halott Krisztusához, Bodra ugyancsak, LESZ mit csinálnunk, annyi szent!
