Ancikánk kedvesen előreengedte ma Ormos Zsuzsinkat, aki élményekkel telve tért haza négynapos észak-olasz útjáról: Bergamo, Verona, Padova, Milano, Aquilea, a Garda-tó… ámulva hallgattuk kedves Tagtársunkat, aki felidézte bennünk hajdani itáliai tanulmányainkat, mindenekelőtt talán Leonardo Utolsó vacsorájának élményét… Még azt sem bánnánk, ha sok volna körülöttünk a turista, csak nézhetnénk Júlia fiktív házát Veronában; ha láthatnánk a Garda-tó adriai azúrját, Padova hídjának Báthoryját (hoppá, sikerült ide másolni! lengyel király is volt, a mi Balassink jótevője);
ha láthatnánk most, de azonnal azokat az észak-itáliai mesebeli fákat, melyeket Gulácsy is oly szerelmesen festett.
Zsuzsinknak mindenesetre sikerült e látás, s fényképei alapján még az asszír Nebukadnécár is megelevenedett, berezgett Aida árnya, fölénk magasodott a Milánói Dóm szépséges eklektikája.
Köszönjük az élményt, s várjuk türelmesen türelmes Dunai Iskolánkat.
