A Heidelbergi Várkastély teljes pompájában és érthetőségében bomlott ki ma előttünk Szalma Jutka másodszori, ismétlő-, majd újat mondó interpretálásában: egy bekerített, óvott kastély-csoport, egy gyönyörű, védett főtér, város a városban, melyet azonban a történelem viharai mégis elértek… A német reneszánsz építészet nagyszerűsége, a grandiózus épületek és specialitásaik, nagy uralkodók és nagy építészek: messzi múltból indítunk ismét, s megint a manierizmus küszöbéhez jutunk, mint annyiszor már.
Utána Németh Katit hallgattuk uralkodókról és pártfogoltjaikról: halhatatlan művészekről, mint Leonardo I. Ferenc mellett, Tiziano V. Károly oldalán, a „rettenetesen” gazdag és követelőző, becsvágyó pápák és kegyeltjeik-kihasználtjaik, mint Michelangelo, Raffaello.
A sorba beállítjuk még ifj. Hans Holbeint VIII. Henrik mellett és Velázquezt IV. Fülöp udvarában, hogy a mi Mátyásunkról se feledkezzünk meg! Kati prezentációja virtuóz volt; Ormos Zsuzsink hozzászólásai úgyszintén…
Szombaton: Czóbel-kiállítás Szentesen; jövő kedden Zsuzsink grafikáit csodáljuk a Szerb Templomban.
