Ma is kétfélére figyeltünk, kétfélét hallgattunk a foglalkozáson. Eszterkénk, bármikor jelenik is meg körünkben, szó és kétség nélküli jogosítványa van, hogy arról beszéljen előttünk és nekünk, amiről kedve, elképzelése tartja – s mindig igényesen, sajátos nézőszögből, igen magas szinten, mindannyiunk kedvére. Ma például Flaubert hatalmas levelezéséből hallgattunk részleteket, értő kommentárokkal. Be kellett látnunk, hogy mindig minden ismétlődik; a művészek szenvedés, töprengés, belső tusák árán alkottak és alkotnak most is, ezt kellett megértenünk. És azt is, hogy nem szükségszerűen ismerik el és fel a nagy tehetséget a kortársak, s meg kell halni ahhoz, hogy évszázadok múltán tisztázódjanak értékei.
Utána Németh Katink mutatta be izgalmas prezentációját El Greco Szent Márton és a koldus című, több változatban is létező festményéről, előzetesként szebbnél szebb előzményeket mutatva a művészettörténet nagy korszakaiból. Felidéztük Victoria Charles Máriánk által megrendelt és közrebocsátott Greco-könyvének sugalmazó erejű művészportréját, s valóban, ma mindnyájan még közelebb kerültünk „bizarr extravaganciájú” manierista alkotónkhoz.
