Vastapssal zárult a mai foglalkozás, méltán. A nem kevéssé beteg, influenzás Ormos Zsuzsi Prága I-II. után, most El Greco Laokoonját mérte hozzá az eredeti hellenisztikus görög szoborhoz és Vergilius Aeneisének vonatkozó szöveghelyéhez. E témával búcsúztunk Greco misztikus, vizionárius, egzaltált művészetétől s Toledótól, a fehér, ezüstös lángú testektől, a nem mindennapi felhőjátéktól, a megnyúlt, nem evilági alakoktól, szenvedő arcoktól, égbe fordított tekintetektől s a sötét pompától, pátosztól és – ugyanakkor -- modernségtől, expresszionizmustól és szürrealizmustól a manierizmus és protobarokk térein.
A manierizmustól még nem szakadunk el, hisz megvizsgálunk több jeles, kisebb mestert is, de a Grecóhoz mérhető léptéket talán csak Rembrandtnál, Caravaggiónál és Velázqueznél érjük el újra.
